Miért is irigykedünk néha napján a másikra?

Úgy gondolom egy természetes irigység mindenkiben ott lapul. Például, ha meglátunk egy olyan lányt, vagy fiút, aki sokat foglalkozik a testével, kondiba jár, fut, és aktívan sportol, lehet, hogy egy kicsit irigykedünk, hogy milyen klasszul is néz ki. Ezt mi is megtehetnék, még ha nincs is pénzünk kondibérletre. :) Felül kellene kerekedni a lustaságon, egy kicsit elszántnak lenni, és elkezdeni valami olyan mozgásformát, amit jó kedvvel csinálunk, és szeretünk.

Legyen egy másik példa.
Tegyük fel, hogy xy nagyon jól keres, megvehet magának mindent amit csak szeretne, amíg nekem abból a kevéske fizetésemből is nehéz nem hogy megélni, de napról napra kell élnem, és a spórolás már így is szinte lehetetlen. Nem kell itt a másikra irigykedni. Örüljünk annak a kevésnek is. Nem olyan biztos, hogy amíg xy mindent megvesz még boldog is. Lehet, hogy én többre értékelek bármit, és jobban örülök bárminek kis apróságnak, mint ő.
Nekem a Karácsony még mindig Karácsony, a szeretet ünnepe, másnak pedig egy lehet, hogy egy verseny, hogy ki tud nagyobb, szebb, s jobb ajándékot adni a másiknak. Persze nem azt mondom, én is örülök az ajándéknak, és adni is szeretek, de ne erről szóljon már.

Én úgy gondolom felesleges irigykedni. Minden embernek megvan a maga élete. Vannak jobb, és rosszabb napok.
És ki tudja, egy másik életben, lehet hogy mi leszünk boldogtalan gazdagok...