Miért is irigykedünk néha napján a másikra?

Úgy gondolom egy természetes irigység mindenkiben ott lapul. Például, ha meglátunk egy olyan lányt, vagy fiút, aki sokat foglalkozik a testével, kondiba jár, fut, és aktívan sportol, lehet, hogy egy kicsit irigykedünk, hogy milyen klasszul is néz ki. Ezt mi is megtehetnék, még ha nincs is pénzünk kondibérletre. :) Felül kellene kerekedni a lustaságon, egy kicsit elszántnak lenni, és elkezdeni valami olyan mozgásformát, amit jó kedvvel csinálunk, és szeretünk.

Legyen egy másik példa.
Tegyük fel, hogy xy nagyon jól keres, megvehet magának mindent amit csak szeretne, amíg nekem abból a kevéske fizetésemből is nehéz nem hogy megélni, de napról napra kell élnem, és a spórolás már így is szinte lehetetlen. Nem kell itt a másikra irigykedni. Örüljünk annak a kevésnek is. Nem olyan biztos, hogy amíg xy mindent megvesz még boldog is. Lehet, hogy én többre értékelek bármit, és jobban örülök bárminek kis apróságnak, mint ő.
Nekem a Karácsony még mindig Karácsony, a szeretet ünnepe, másnak pedig egy lehet, hogy egy verseny, hogy ki tud nagyobb, szebb, s jobb ajándékot adni a másiknak. Persze nem azt mondom, én is örülök az ajándéknak, és adni is szeretek, de ne erről szóljon már.

Én úgy gondolom felesleges irigykedni. Minden embernek megvan a maga élete. Vannak jobb, és rosszabb napok.
És ki tudja, egy másik életben, lehet hogy mi leszünk boldogtalan gazdagok...

2010. április 09. óta vagyok ovo-lakto vegetáriánus.

Igazából nem is tudom megmagyarázni, hogy miért lettem vegetáriánus. Az egész azzal kezdődött, hogy már második próbálkozásra szerettem volna leszokni a cigiről. Számoltam minden egyes napot és büszke is voltam magamra, hogy már nem cigizek hét napja, vagyis már egy egész hete, holott előtte kb. 10 éven keresztül nem sok olyan nap volt, hogy ezt a rossz szokásomat mellőztem volna. (Leszámítva azt a három hónapot) Ahogy így nézegettem a naptáramban a számokat, elgondolkodtam, hogy azon a héten miket is ettem és rájöttem, hogy mióta nem cigizek, azóta nem ettem semmilyen húst, és olyan ételt sem amiben hús van. Így hát ez a folyamat meg is maradt. :) Azóta sem eszem húst, a cigire viszont 3 hónap után visszaszoktam. 2012. április 19-én történt viszont, hogy eldöntöttem, hogy leszokom a dohányzásról. Előtte két nappal ugyanis tüszős mandulagyulladásom lett, és nem hogy cigizni nem tudtam, de enni és még folyadékot lenyelni sem. Szörnyű volt. Akkor határoztam el, ha két napig betegen kibírtam cigi nélkül, akkor egészségesen bármennyi napot kibírok. Szóval most két és fél évnél tartok.

Természetesen ma már elvből vagyok vegetáriánus immár négy és fél éve. Sokszor eljátszom a gondolattal, mi lenne ha vegán lennék, de úgy érzem nem állok erre készen. Nekem nehéz a tojásról lemondanom. Kövezzetek  meg érte, de nagyon szeretem. :) Az egyik kedvenc ételem a bundás kenyér. Bármikor bármennyit megtudok enni belőle.

Gondolkodom rajta, hogy kipróbálok egy 30 napos vegán programot, már fel is iratkoztam rá, és kapok majd vegán recepteket. Hátha így könnyebb lesz belevágni. Ha téged is érdekel, vagy csak kipróbálnál pár ilyen receptet, akkor itt a link a feliratkozáshoz:

veganinja.com

Mindenkinek sok sikert hozzá! :)

Mikor volt utoljára olyan, hogy kikapcsoltál egy kicsit?

Elkezdted olvasni pl. a kedvenc könyvedet, vagy megvetted a kedvenc magazinod és azt lapozgatod, talán este ittál egy pohár finom bort. Megnéztél egy klassz filmet. Hosszasan elterültél a kádban, érezve a forró vizet, hogy ellazít. Nem nézni az e-mailjeid, vagy a közösségi oldalakat aznap. Mikor lazítottál utoljára?

Nekem ma sikerült kicsit lazítanom. A nagy rohanás közepette, mikor az autómban egyedül voltam, és csak vezettem, próbáltam minden zavaró tényezőt kizárni. Az sem idegesített, hogy a mögöttem lévő autó majd hogy nem rám mászik. Csak hallgattam a zenét, és mentem a megengedett sebességgel. Gondoltam ha siet úgy is megelőz. Van mikor kell, hogy kicsit megszűnjön a rohanó világ. Kell, hogy megálljunk egy-egy percre és élvezzük is kicsit az életet! :) Így vasárnap este a hétfői munkára készülvén én is megállok egy percre. Kényelmesen kiválasztom melyik ruhát lesz kedvem felvenni holnap, hogy reggel  ne keljen kapkodnom. :) És bár minden nap megígérem magamnak, megpróbálok előbb felkelni, hogy időben elkészüljek, és nekem se keljen mindig a világgal együtt rohannom. :)

További szép estét Nektek! :)

Egy kis éltető zene:

Az első témán sokat gondolkodtam, végül úgy döntöttem, hogy legyen szó az őszinteségről.

Jó-e vajon, ha igyekszünk minél őszintébbek lenni? Ha ezzel másnak fájdalmat okozunk, még akkor is jó?
Úgy gondolom, jobb őszintének lenni, és így fájdalmat okozni, mint hogy titkolózni, vagy netán hazudni, amiből később még rosszabbul jöhetünk ki, és így még nagyobb fájdalmat okozhatunk a másiknak.

Na de mi van akkor, ha magunkkal nem vagyunk őszinték? Talán megmerem kockáztatni, hogy ez gyakrabban fordulhat elő velünk. Mikor félünk valamitől, valaminek a következményétől, vagy megakarunk felelni másoknak. Valljuk be sokszor tényleg még magunkkal sem vagyunk őszinték. Pedig, ha nem hazudnánk magunknak, vagy éppenséggel teljesen őszinték lennénk, lehet, hogy a problémát is könnyebben megtudnánk oldani.

Egy kapcsolat alapja az őszinteség. Hogyha megvan az őszinteség, megvan a bizalom is. A kapcsolatunk is sokkal meghittebb lehet.

A mai világban van mikor nehéz, vagy talán szinte lehetetlen őszintének lennünk. Munkahelyünkön például nem mindig lehetünk teljesen őszinték, mert lehet, hogy olyan következménye lehetne, hogy mi húznánk a rövidebbet.
Én még is úgy gondolom, hogy nézzünk szembe magunkkal, és próbáljunk őszinték lenni. Néha megkönnyíti az életünket! :)

„Az őszinteség az, ami leginkább hiányzik a világból, és amire a legnagyobb szükségünk van. Csak az őszinte lelkek lehetnek elég bátrak ahhoz, hogy ősi, egyszerű tényeket, a lélek természetes alap meggyőződéseit szembe merjék szegezni az emberi életet megrontó hazugságok seregével.”
/Makkai Sándor/