Az első témán sokat gondolkodtam, végül úgy döntöttem, hogy legyen szó az őszinteségről.

Jó-e vajon, ha igyekszünk minél őszintébbek lenni? Ha ezzel másnak fájdalmat okozunk, még akkor is jó?
Úgy gondolom, jobb őszintének lenni, és így fájdalmat okozni, mint hogy titkolózni, vagy netán hazudni, amiből később még rosszabbul jöhetünk ki, és így még nagyobb fájdalmat okozhatunk a másiknak.

Na de mi van akkor, ha magunkkal nem vagyunk őszinték? Talán megmerem kockáztatni, hogy ez gyakrabban fordulhat elő velünk. Mikor félünk valamitől, valaminek a következményétől, vagy megakarunk felelni másoknak. Valljuk be sokszor tényleg még magunkkal sem vagyunk őszinték. Pedig, ha nem hazudnánk magunknak, vagy éppenséggel teljesen őszinték lennénk, lehet, hogy a problémát is könnyebben megtudnánk oldani.

Egy kapcsolat alapja az őszinteség. Hogyha megvan az őszinteség, megvan a bizalom is. A kapcsolatunk is sokkal meghittebb lehet.

A mai világban van mikor nehéz, vagy talán szinte lehetetlen őszintének lennünk. Munkahelyünkön például nem mindig lehetünk teljesen őszinték, mert lehet, hogy olyan következménye lehetne, hogy mi húznánk a rövidebbet.
Én még is úgy gondolom, hogy nézzünk szembe magunkkal, és próbáljunk őszinték lenni. Néha megkönnyíti az életünket! :)

„Az őszinteség az, ami leginkább hiányzik a világból, és amire a legnagyobb szükségünk van. Csak az őszinte lelkek lehetnek elég bátrak ahhoz, hogy ősi, egyszerű tényeket, a lélek természetes alap meggyőződéseit szembe merjék szegezni az emberi életet megrontó hazugságok seregével.”
/Makkai Sándor/